Már kora ifjúságomban foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon mivel és hogyan befolyásolják az embereket, hogy másként viselkedjenek, mást mondjanak, mint amit valójában szeretnének, vagy amit pár hónapja, pár hete gondoltak. Jól emlékszem, szinte magam előtt látom 1943 nyarának egy napját, amikor a falunkban állomásozó katonai egységet – sokan voltak, lehet, hogy egy ezred volt – az orosz frontra való indulás előtt búcsúztatták. Csak hivatalos emberek voltak ott, magas rangú tisztek, meg a környék előljárói, jegyzők, bírók, felnőtt énekkarok, meg a környező községek lakói. Miközben ment az ünnepség, mi gyerekek közel mehettünk a glédában álló katonákhoz, közöttük álltunk vagy ültünk a fűben. Hallottam a beszédeket és a jelenlévők tapsát, vidám közbeszólásait, hallottam a szomszédunk biztatását és bizakodását katonáink hősi szereplését, helytállását illetően és láttam kigördülni a könnycseppet az előttem álló tiszt szeméből.
A mi családunk akkor már megtapasztalta a háborút. Átéltük Belgrád bombázását, összes értékeink elvesztését, végül is a hontalanság állapotában éltünk. Nekem a könyveim és játékaim vesztek oda és ez számomra pótolhatatlan és értelmetlen veszteségnek tűnt.
Azóta hányszor és hányszor gondoltam végig, hogy miképpen lehet az embereket olyanokká alakítani, hogy olyan elvekkel, eljárásokkal egyetértsenek, amelyek egyértelműen kárukra vannak. Kerestem és figyeltem azokat az apró elemeket, melyekkel az emberek tudatát manipulálják.
Tegnap, könyvtárunk rendezése közben egy igazi gyöngyszemet, egy igazi különlegességet találtam a II. világháborúba való belépésünket megelőző időszakból.
Lássuk a „ Kordokumentumot”:
(Forrás: Gasztronómiai Jegyzetek Felelős kiadó: vitéz Jeszenszky Imre, Pécsi Irodalmi Könyvnyomda R.T. 1941 január; 26. old:)
„TRIANONI TOJÁSOK
Törjünk fel óvatosan néhány friss tojást, eresszük bele forrásban levő esetes vízbe egyenként, néhány percnyi főzés után szedjük ki óvatosan lukacsos kanállal és tegyük hideg, sós vízbe. Egy kis idő után megnyirbáljuk a fehérjét, hogy kerek tojásokat kapjunk. Tálalásig tegyük langyos helyre.
Vágjunk egynapos kenyérből 1 cm vastag szeleteket, szúrjuk olyan átmérőjű pogácsaszaggatóval, mint a tojások kerülete, pirítsuk meg vajban, nem zsírban,(!) piros ropogósra és használatig tegyük szintén meleg helyre. Végül készítsünk vajból, lisztből halvány rántást bechamelnek és eresszük fel sűrű tejjel. Ha simára elkevertük , adjunk hozzá bőven parmezánt. Ha a sajt a mártásban elolvadt, fűszerezzük sóval, borssal, aki szereti, szerecsendióval.
Tálaláskor a kenyér-korongokat tálba tesszük, a langyos tojásokat ruhán leszárítva reá helyezzük, mártással bevonjuk és sűrűn hintsük be apróra vágott szarvasgombával, hogy a tojások azt a látszatot keltsék, mintha gyászba volnának borulva. Legfelül keményre főtt tojásfehérjéből kiszúrt csillagokat teszünk, melyek a remény csillagát jelképezik.
Igen fontos, hogy a tojás közepén lágy maradjon és a mártás krém-szerű legyen, hogy le se folyjon, de ne is tapadjon rá, mint a csiriz.”
Láthatjuk, ha éppen van szemünk látni, hogy a II, világháború előkészítése nem csak a vezérkari tervezőasztalon történt. A meggyőzés a kulináris hatásokon át is beszivárgott az emberek tudatába és hogy hol folytatódott és végződött, azt tudjuk.
A recept olvasása közben önkéntelenül is felvetődik a gondolat, hogy vajon mikor jelennek meg korunk, a mostani, a mindenféle ide-oda igazodó irányzatok a konyhai receptekben is, mikor lesz kutatható a konyhán keresztül egy történelmi esemény bekövetkezte.
***
Lapzártakor érkezett recept javaslatok.
A parlamenti étterem étlapjára:
Kódiskása Gyurcsánymódra. Egytálétel.
Orbánpecsenye szőlő körettel.
Juhtúrós Portubányi puliszka, oláh módra.
Wittner virsli torockói tormával.
