Testem a máglyán

Csóvába lobog a lékek,

kínálja füstjét az égnek.

Füstöl a halál, füstje száll,

benne a halott lángra vár.

Sziszeg a fa, míg rönkje nyög,

koporsó hangja ráköhög.

Én égek itt, mert tűz vagyok,

saját fényemben táncolok.

Minden szikrában úgy futok,

mint őszi égről csillagok.

Forgácsom szelíd ropogás,

valami furcsa susogás.

Hamvad testem, ahol éltem,

s napi formát keresgéltem...

Ha majd kihunyni kész a láng,

kifakult lesz a régi gyász.

Mások könnye mosta át,

szárnyas fehérre hamuját.

Hamvad testem, ahol éltem,

Hamvad testem, ahol éltem,

s napi formát kerHa majd kihunyni kész a láng...