AMI NINCS...

A március sem olyan mint régen,

olyan idegen és annyira más

a felhők szürkén úsznak az égen

és a kertek ölében

késik a rügyfakadás.

A régi utat kutatva járom,

fent hívogatóan zeng a harang

a régi melegre, fényre vágyón

megyek, csodára várón -

árad és zúg az a hang

De a templom sem olyan mint máskor

már semmi sincsen a régi helyén,

idegenek szobrok és a képek

régi bús emlékek

integetnek felém.

Kóruson is másképp énekelnek,

már nem a régi ismert dallamot,

gyertyák is oly sápadtan remegnek,

jácintok sem lehelnek,

felém édes illatot.

Bennem itt is gyilkos, téli fagy dúl -

még meddig fog a bűvölet-bilincs ?

és szívemre rémült, béna csend hullt -

mért keresem ami elmúlt

ami elmúlt, ami nincs.