Lap egy majdani történelemkönyvből 

     Nehéz, sűrű csend van.
     Ez könnyedén és halványan ivódik belém,
     Törődnék mással,
     Törődöm mással,
     Ezerszínű látomással az ég alatt.

     Odakint hideg fogad,
     Távolról jövök, de a beteg, s gonosz - Önök! -
     Úgy cseng fülemben,
     Mint a sikoly egy rohanó tömegben,
     Öregben, gyerekben a fájdalom.

     Nehéz, sűrű csend van.
     Most nem álmodom. Az üreseket vádolom
     Szóval, tettel,
     Mégis néma tisztelettel
     Hallgatom el a valódi beteg nevét.

     Néma tisztelet.
     Ostobább a tudatlanságnál, de okosabb a gyertyalángnál
     Síró anyánál, ki tud már mindent,
     S dolgozik, majd koplal, itt lent
     A földi pokolban.