ajkamra égeted

még néhány napig
eljön a te országod
megszenteltetik a te neved
de lent a mélyben
sűrű ködbe bú a halál
a hadjárat telén dermedt lovaink szügyén dér
nyitott inge alól bajonett lékelt teste melege száll
kápolna falán freskók porladoznak
öregszik hányja kőruháit
szurokfáklya fanyar illatot fényesít az a pár ív
átmérőjén az irgalom 
alkonyatkor imbolygó szekerek viharlámpái vértanú fehéren
s a távoli szobák ágyán halálos sellő–szép zene
éjfélkor csőre töltött közlemény forrósodik
álom: forró ajkamra égeted