Mellettem vitorlázz...

Széttárom karom, mint szárnyát a madár,

Tenyerem levegőt szel, és nincs határ,

A mozdulat íve szabadon magasba száll.

Velem hajlik a szél, játszunk éveket,

Ahogy süt a nap, ragyogunk, még lehet,

Repülünk, táncként élünk virágzó életet.

Pördülök, s megfordul köröttem a táj,

Átkarol…, és egy dalra fakad a száj,

Hogy nyújtsd ki kezed, fussa a lég át ujjad, szállj!

Könnyű a pillanat, elragad az éj,

Tűzből az égbolt, dalolj most, ne beszélj,

Csak gyere és szállj, ott leszünk veled mind, ne félj!

Érzed a természet bársony lehelet,

A fény és árnyék hintázik teveled,

És csillagok hullnak, fákról színes levelek.

Megölelnek a felhők, mint bíbor-ház,

Esőben szárnyad szivárványszínt formáz,

Szeret itt minden... Gyere, s mellettem vitorlázz!